Rég nem fordítottam, rég nem írtam, de zajlik az élet kegyetlen módon. Néha napján belekerülök egy "elfáradtam" mélypontba, de szerencsére egy napnál tovább nem tart. Kezd a körülöttem lévő élet az enyém lenni, általánossá válni, amikor ez a szokványos, és ha ez nincs az nem jó. Elengedtem minden apró porszemét az előző életemnek és rettentő módon élvezem.

Utáltam... Gyűlöltem. És nem is tudtam róla.

Csodás, hogy az ember hogy be tudja csapni saját magát. Él egy életet, amiben 100%-ig hisz...Hiszi, hogy kurva jól csinálja, nyomul előre, barátokkal van, akiket nem is szeret igazán, lakásban amit nem is élvez, fiú/lány mellett, akit nem érez igazán, akivel a szex csak kötelező és nem kéj és vágy őrjítő mámora, dolgozik, hogy legyen pénze, de nem ezt akarja csinálni, a 10 perces szünetében csak álmodozik, hogy hol lenne, megcsal aztán sopánkodik, hogy mit tett (de eszébe sem jut, hogy azért teszi mert másra van szüksége), kutyája macskája van, ami csak cuki, de gondoskodni nem tud már róla, gyűjt az évi nyaralásra, hogy elmenjen és aztán ne élvezze igazán, és a buszon, villamoson, a dugóban, ágyba fekve, repülőn, vonaton, csak álmodozik tovább, képeket lát magaelőtt amit élvezne  de fél érte tenni, hiszen "tudja" hogy amiben van az jó, és ezek csak buta álomképek

NEM!!!!!!!!!!!!!!!

Az az igazság...

És itt most nem arról beszélek, hogy drága kocsi, nagy ház, nagy mellű nő és nagy farkú pasi...
Kicsit talán mindenkinek el kéne gondolkozni az életén, főként amíg még bármit megtehet, mert nem hozott létre olyan dolgot, ami maradásra készteti mert jobban szereti saját magánál. És igen, itt most a gyermekedre gondolok.

Én tipikusan az az idióta voltam, akit fent leírtam. Annyira hittem, hogy boldog vagyok és ez az élet, és tessék, a sors, az akarat, az erő ami bennem motoszkált kihozta még időben, hogy a csonka kis gyenge szárnyaimmal vergődjek arrébb, mert ez rohadtul nem az én helyem. És HOPPPP itt vagyok abban amiről úgy képzelegtem, álmodoztam... Olyan emberekkel akikről gondoltam, hogy jó ha körülvesznek, olyan dolgokkal amit szeretnék csinálni, olyan környezetben amiben szeretném. 
Nem megérkeztem... ez nem erről szól, ilyen nincs, vagyis remélem nincs, mert ha megérkeztél, akkor hova tovább? Ülsz benne és jó neked? Nem igazán tudom elképzelni. Egyszerűen nincsenek bennem a hiú ábrándok, az álmok lefekvés előtt, hogy de jó lenne itt vagy ott lenni és ezt csinálni. Maximum célok vannak, de azok reálisak.
Minden helyzet, minden szituáció új célokat, új útvonalat von maga után, csak nem szabad félni élni vele, ragaszkodni olyanhoz, ami nem a jó.

Bámulatos és fájdalmas volt "felébredni". Sétáltam haza az éjszakában, egy kegyetlen jó estéről az új emberekkel, és rádöbbentem, hogy ilyen sokáig be tudtam csapni magam, és készán álltam rá, hogy becsapjam magam még az elkövetkezendő sok-sok évben, mert hittem, hogy jó, csak nem értettem miért nem tudom megélni. Gondolj csak bele, évekig élsz egy halál biztos "baszott boldog" vagyok életet, vége szakad egyik napról a másikra és aztán rá kell jönnöd, hogy képes voltál saját magad olyan szituációban elfogadni és úgy tenni, mintha örülnél neki, ami közelében sem állt annak, ami te valójában vagy. És itt nem kell még csak nagy dolgokban sem gondolkodni... Egy apróság: utáltál a meki és társaiban bezabálni nap mint nap... abban az életben mégis ezt tetted, mert ez volt az életviteled... most visszajöttél a régi énedbe és 5 hónap után jössz rá, hogy jéééé eszembe sem jutott bemenni.
Milyen sokan csinálják ezt és a nagyrészüknek nem is adódik helyzet a ráébredésre, mert úgy kapaszkodnak bele, mintha ez lenne a víz, ami élteti őket.

Most nem álmodozom arról, hogy húúú dejó lenne ezt és ezt megélni, de úgysem fogom, mert nekem ez az életem. Bennem van mit akarok még tenni, ezer dolgot, tényleg mind munkában, kapcsolatban, otthonban életben, de lépésről lépésre haladok és csodálatos érzés végre nem valami után vágyakozni és mást tenni, hanem AZT tenni és AZERT tenni amire vágyom.

Véget ért az buszos, vonatos, repülős, álmodozás valamiről, ahova tudom hogy soha nem jutok el. Mert bármit megtehetek, semmitől nem függök és bárhova mehetek bárkivel. 
Ezért vagyok ott ahol lennem kell... 

Cserben hagytam magam... a saját személyiségem.

Háttérbe szorítottam mindent szinte amit én képviselek és új személyiséget adtam magamnak, más értékrendekkel, csak nem értettem miért nem egyezik azzal akinek hittem magam alapból.

Visszatértem, visszakaptam magam.

Hiányoztam magamnak nagyon...