Na lássuk... ez a téma nem dolgozható fel egy-két posztban, de azért úgy érzem itt az ideje elkezdeni, ha más nem legalább egy kis érzést átadni abból, amit a hála képes adni nekünk. Rémesen egyszerű dolog amúgy, csak arra a szintre való eljutás nehéz, mire egész testetted-lelkeddel hálás tudsz lenni a körülötted lévő világnak, hittel és tudatosan kezeled a dolgot és képes vagy még a rossz dolgokért is őszinte hálát érezni. Ide eljutni rémesen nehéz, főleg ha valaki alapjáraton egy hálátlan ember (és itt most nem arra gondolok, aki csak kihasználja a másikat, és rossz blablabla), hanem aki készpénznek veszi a körülötte lévő világot és nem is veszi észre mennyi mindenért lehet hálás, mert természetes, hogy van, de ettől még lehet persze egy szuperjó ember, csak picurkát hálátan...

“Mutass nekem egy hálátlan, de mégis boldog embert.” (Zig Ziglar)

Szóval... a hála az egy jó dolog. Akkor vagy  hálás amikor kapsz valami csuda jó dolgot, vagy amikor valaki segít, amikor megtalálod az elveszett pénztárcád, vagy egy dolog véletlenül úgy sül el ahogy szeretnéd, amikor véletlen pénzt találsz, vagy megkapod az új szuper melót, vagy egy nagy sorbanállásos ügyintézésnél gyorsan fogadnak, ha sikerül a vizsgád, amikor a tanár átenged egy kettessel kegyelemből, ha srác/lány akiért odavagy észrevesz. Amikor fázol nagyon és kapsz egy meleg pokrócot a válladra, amikor valaki kiszolgál és eléd teszi az ételt, italt. Rettenetesen hálás tudsz lenni, őszintén csak hajtogatod KÖSZÖNÖM szót mikor egy szeretted felgyógyul a betegségből, vagy csak éppen hatalmas baleset következtében épségben, vagy csak szimplán egyáltalán élve megúszta, ha napok óta enni sem tudtál, mert olyan körülmények között vagy és megkapod a falat kenyeret, amikor beszorulsz egy liftbe órákra és kimenekítenek, vagy évek óta babát szeretnél és végre pozitív lett a teszt...

Lényegében ezek mint láthajtuk csak jó dolgok... Szóval a hála az egy fasza dolog, mert azt jelenti, hogy olyan dolog történt ami az előző helyzetedhez képest jó, vagy hogy is fogalmazzam ezt meg. 

Na most az alapja a hálának, hogy ha észreveszed, hogy körülötted mindenért hálás lehetsz, mert folymatosan kapsz és folyamatosan változik a környezeted, érted tesznek és te értük.

Nem csak azért mondhatsz köszönetet, amit éppen aktuálisan kaptál, hanem azokért is amik a mindennapjaidban benne vannak, hiszen azokat is kapod, csak nem úgy mint egy pokrócot a válladra. Például az étel amit megeszel, a víz amit megiszol, a barátaid családod akik körülvesznek, a munkahely ahol dolgozol, a pénz amit megkeresel, a ruha amit megveszel, a fal ami megvéd a hidegtől, a takaró amibe belebújhatsz, a levegő amit beszippantasz, a nap ami felmelegít, az eső ami éltet és felfrissít, az emberek akik érted dolgoznak, akik a szekrényed készítették, akik az utcát takarítják, akik a boltban kiszolgálnak, akik az ételed készítik, akik a búzát aratják, akik az állatokat nevelik, akik a nyaralásod szervezik, akik  snowboardod készítették, de nem csak emberekért... hálás lehetsz az anyagokért, a fákért amik a levegőt készítik neked, amiből a bútoraid, füzeteid, házad, gyufád és rengeteg mindened van, a vízért amiből felépül a közmű, amitől van élet ilyen színvonalon, amiben mosakszol és amit megiszol... 

Még sorolhatnám, kezdek belejönni, és még a végén soha nem lesz vége a posztnak... mert az az igazság, hogy annyi minden van körülöttünk amit természetesnek veszünk, és soha nem gondoltunk egy másodpercig sem bele, hogy ezekért is hálásak lehetünk, kipaszírozhatunk a szánkon egy köszönömöt ezekért is igazán, nem csak azért, ha a pasi meghívott vacsizni.

És hogy ez miért fontos? Mert boldoggá tesz!!!!!!

Nem tudsz egyszerre valamiért bosszankodni és hálásnak lenni... Nem tudsz egyszerre vágyakozni, hogy ne legyen és köszönni, hogy van. Így ha a dolgokért magad körül hálás leszel, akkor az azt jelenti boldoggá tesznek téged, ha boldoggá tesznek akkor csak szimplán boldog vagy. 

A hála hihetetlen erő, és vonzza magával a jót. Ha úgy fekszel le aludni, hogy átveszed a napod és megköszönöd az egyes eseményeket, azt ami a legjobb volt, azért pedig a leghálásabb vagy, akkor mosollyal alszol el. Mert csak azért tudsz hálás lenni, ami jó volt, és ha idővel megtanulsz mindenért hálás lenni, akkor minden napod úgy zárod mielőtt lecsuknád a szemed, hogy boldog vagy, és baromi jó dolog így elaludni. Tele leszel energiával, hiszen veled senki nem tud kib*szni... Megtalálod az utat, amiért hálás lehetsz benne, hiszen ott vagy ahol és az a jó, és ez mámorító érzés.

Most elkezdtem volna elindulni azon az úton, hogy hogyan legyen az ember hálás a negatív dolgokért is, de azt hiszem ez még korai, egyenlőre csak értsük meg, hogy milyen baszottul jó dolog hálásnak lenni... Majd azt leírom egy másik posztban, a saját bámulatos tapasztalatommal...

Szóval vegyük példának a napot... Mondjuk nem érted miért kéne megköszönnöd a ételed, italod, mert nem olyan mint amilyet akarsz, vagy a családod nem is olyan fasza, mint a szomszédban mert nekik még medencéjük is van... Iletve napi szinten miért is lennél hálás, hiszen semmi nem történt, vagy csak szar... szóval tegyük fel, hogy nagyon nem látod át ezt a hála témát. Hát próbáld ki... Nekem tegnap semmi nem történt a napomban, még a lakásból sem tettem ki a lábam, sőt vasárnap egy staffparty volt, így hétfő reggel értem haza, aminek köszönhetően sokáig aludtam, amit utálok, mert el van cseszve a nap, lusta vagyok edzeni és bármit csinálni. De ez nem jelenti azt, hogy nem voltam hálás... úgyhogy tegnap így feküdtem le aludni:

Elsőnek köszönöm, hogy ilyen sokáig aludhattam, jót aludtam és megtehettem, ezért nagyon hálás vagyok. Köszönöm, az ebédet, amit a lakótársam főzött és adott nekem is, nagyon finom volt. Köszönöm, hogy haladtam a rajzokkal amiket le kell adnom, mivel volt időm bőven. Köszönöm, hogy megnézhettem közben egy filmet, már régóta akartam filmezni. Tegnap a gépem nem akart bekapcsolni, de végül megtette, ezért rettentő hálás vagyok. Köszönöm, hogy ilyen korán tudok aludni menni, mert így korán kelek fel másnap. Köszönöm ezt a napot, szuper volt, és nagyon nagyon köszönöm a holnapot mert csodálatos lesz.

Lássuk be, baromira semmi nem történt a napomban... (köszi amúgy, hogy megtehetem, hogy egy hétfő így teljen) de volt miért hálásnak lennem, és nem úgy feküdtem le aludni, hogy.... áhhh f*szom... mert elégedetlen vagyok. És mivel nincs bennem elégedetlenség, ezért boldogtalanság sem... boldog és hálás vagyok, mert nem történt semmi rossz és mert miért ne lehetnék hálás??!! Bármiért az lehetsz, és jó érzéssel tölt el.

Ha szar napod van, akkor is gondolj bele mi történt? Történt olyan dolog, ami tönkretett téged? Nem? Akkor tessék hálásnak lenni... Idővel hálásak leszünk a rossz dolgokért is, és onnantól kezdve nem rosszak, elrepülnek és velük együtt a bosszankodás, idegesség, elégedetlenség és boldogtalanság is.

Szóval én azt tanácsolom, hogy amikor lefekszel aludni, akkor sorold fel a nap eseményeit és tényleg köszönd meg és érezni fogod, hogy egy bámulatos jó érzés... belül. Mert belegondolsz, hogy basszus gyerekek tényleg... miért ne lehetnék ezért hálás hiszen tök jó! Minden természetes dolgot is meg kell köszönnöd. Mint pl a fizetésed, amire azt mondod tuti, hogy hát b*zdmeg ez jár nekem... Jár valóban, de a munkáltatód megköszöni a munkád és cserébe pénzzel jutalmaz, te megkapod a pénzed és munkával hálálod meg. Én minden fillérért, amit megkeresek hálás vagyok, soha nem panaszkodtam, mindig úgy voltam vele, hogy aki a kicsit nem becsüli az a nagyot nem érdemli... amióta életváltáson megyek át már extra hálás vagyok, és októberre dupla fizus jutalmat kaptam..wuhuuu :D Működik gyerekek! :)

Másik dolog, hogy kezd el írni a listád, menj el 100-ig. Akkor írd amikor eszedbe jut, nem kell egyszerre... MIÉRT LEHETSZ HÁLÁS?
Össze tudsz szedni 100 dolgot amiért hálás lehetsz? Igen...simán. Én 230-nál tartok :)

Ha hiszel ebben, ha nem, próbáld ki.
Sem pénzben, sem időben, sem kitartásban, fizikai megerőltetésben... semmibe...de tényleg. semmmiibbe nem kerül!!!!!! A köszönöm szó ingyen van, bármire bárkire használhatod, és kimondása nagyjából 1 másodpercbe telik, kifogyhatatlan, nem kell spórolnod vele és beosztani, nem használhatod fel rossz dolgokra, nem élhetsz vissza vele, nem veszélyes, és mindenkinek van (csak nem mindenki használja)... érzés amint vonz magával viszont kimondhatatlanul jó!

“Miközben mosogatsz, imádkozz! Adj hálát a mosogatni való tányérokért, hiszen ez azt jelenti, hogy volt bennük étel, hogy tápláltál valakit, hogy szeretettel gondoskodtál valakiről: főztél, és asztalt terítettél. Képzeld el, hány ember van a földön, akinek nincs mit elmosnia, vagy nincs kinek megterítenie…”
(Paulo Coelho: A portobellói boszorkány)

Alphonse Karr

Rég nem fordítottam, rég nem írtam, de zajlik az élet kegyetlen módon. Néha napján belekerülök egy "elfáradtam" mélypontba, de szerencsére egy napnál tovább nem tart. Kezd a körülöttem lévő élet az enyém lenni, általánossá válni, amikor ez a szokványos, és ha ez nincs az nem jó. Elengedtem minden apró porszemét az előző életemnek és rettentő módon élvezem.

Utáltam... Gyűlöltem. És nem is tudtam róla.

Csodás, hogy az ember hogy be tudja csapni saját magát. Él egy életet, amiben 100%-ig hisz...Hiszi, hogy kurva jól csinálja, nyomul előre, barátokkal van, akiket nem is szeret igazán, lakásban amit nem is élvez, fiú/lány mellett, akit nem érez igazán, akivel a szex csak kötelező és nem kéj és vágy őrjítő mámora, dolgozik, hogy legyen pénze, de nem ezt akarja csinálni, a 10 perces szünetében csak álmodozik, hogy hol lenne, megcsal aztán sopánkodik, hogy mit tett (de eszébe sem jut, hogy azért teszi mert másra van szüksége), kutyája macskája van, ami csak cuki, de gondoskodni nem tud már róla, gyűjt az évi nyaralásra, hogy elmenjen és aztán ne élvezze igazán, és a buszon, villamoson, a dugóban, ágyba fekve, repülőn, vonaton, csak álmodozik tovább, képeket lát magaelőtt amit élvezne  de fél érte tenni, hiszen "tudja" hogy amiben van az jó, és ezek csak buta álomképek

NEM!!!!!!!!!!!!!!!

Az az igazság...

És itt most nem arról beszélek, hogy drága kocsi, nagy ház, nagy mellű nő és nagy farkú pasi...
Kicsit talán mindenkinek el kéne gondolkozni az életén, főként amíg még bármit megtehet, mert nem hozott létre olyan dolgot, ami maradásra készteti mert jobban szereti saját magánál. És igen, itt most a gyermekedre gondolok.

Én tipikusan az az idióta voltam, akit fent leírtam. Annyira hittem, hogy boldog vagyok és ez az élet, és tessék, a sors, az akarat, az erő ami bennem motoszkált kihozta még időben, hogy a csonka kis gyenge szárnyaimmal vergődjek arrébb, mert ez rohadtul nem az én helyem. És HOPPPP itt vagyok abban amiről úgy képzelegtem, álmodoztam... Olyan emberekkel akikről gondoltam, hogy jó ha körülvesznek, olyan dolgokkal amit szeretnék csinálni, olyan környezetben amiben szeretném. 
Nem megérkeztem... ez nem erről szól, ilyen nincs, vagyis remélem nincs, mert ha megérkeztél, akkor hova tovább? Ülsz benne és jó neked? Nem igazán tudom elképzelni. Egyszerűen nincsenek bennem a hiú ábrándok, az álmok lefekvés előtt, hogy de jó lenne itt vagy ott lenni és ezt csinálni. Maximum célok vannak, de azok reálisak.
Minden helyzet, minden szituáció új célokat, új útvonalat von maga után, csak nem szabad félni élni vele, ragaszkodni olyanhoz, ami nem a jó.

Bámulatos és fájdalmas volt "felébredni". Sétáltam haza az éjszakában, egy kegyetlen jó estéről az új emberekkel, és rádöbbentem, hogy ilyen sokáig be tudtam csapni magam, és készán álltam rá, hogy becsapjam magam még az elkövetkezendő sok-sok évben, mert hittem, hogy jó, csak nem értettem miért nem tudom megélni. Gondolj csak bele, évekig élsz egy halál biztos "baszott boldog" vagyok életet, vége szakad egyik napról a másikra és aztán rá kell jönnöd, hogy képes voltál saját magad olyan szituációban elfogadni és úgy tenni, mintha örülnél neki, ami közelében sem állt annak, ami te valójában vagy. És itt nem kell még csak nagy dolgokban sem gondolkodni... Egy apróság: utáltál a meki és társaiban bezabálni nap mint nap... abban az életben mégis ezt tetted, mert ez volt az életviteled... most visszajöttél a régi énedbe és 5 hónap után jössz rá, hogy jéééé eszembe sem jutott bemenni.
Milyen sokan csinálják ezt és a nagyrészüknek nem is adódik helyzet a ráébredésre, mert úgy kapaszkodnak bele, mintha ez lenne a víz, ami élteti őket.

Most nem álmodozom arról, hogy húúú dejó lenne ezt és ezt megélni, de úgysem fogom, mert nekem ez az életem. Bennem van mit akarok még tenni, ezer dolgot, tényleg mind munkában, kapcsolatban, otthonban életben, de lépésről lépésre haladok és csodálatos érzés végre nem valami után vágyakozni és mást tenni, hanem AZT tenni és AZERT tenni amire vágyom.

Véget ért az buszos, vonatos, repülős, álmodozás valamiről, ahova tudom hogy soha nem jutok el. Mert bármit megtehetek, semmitől nem függök és bárhova mehetek bárkivel. 
Ezért vagyok ott ahol lennem kell... 

Cserben hagytam magam... a saját személyiségem.

Háttérbe szorítottam mindent szinte amit én képviselek és új személyiséget adtam magamnak, más értékrendekkel, csak nem értettem miért nem egyezik azzal akinek hittem magam alapból.

Visszatértem, visszakaptam magam.

Hiányoztam magamnak nagyon...

    Azt hiszem illik valamilyen bevezetőt írni mielőtt az ember elkezdi A BLOGját, amit igen nehéz úgy megfogalmazni, hogy üssön. Nem fog, de a cél nem is ez :)

A blogom témája leginkább a fejlődésről és a változásokról fog szólni. Hogy fejlesztheted magad bármilyen téren, hogy érheted el azt amit szeretnél, hogy láthatod más szemszögből a világot, főként amikor egy nagyobb változás történik az életedben, hogy küzdj az álmaidért, hogy tudsz tényleg tudatos életet élni, és NEM mindig másra fogni ha valami nem sül el jól, hogyan engedd el azt, hogy "igen ez nekem előre meg volt írva", illetve hogyan leszel végre tényleg a saját életedért tudatosan felelős.

Ezek persze nem a kis fejemből pattannak ki majd, nem vagyok sem olyan korban, sem olyan helyzetben, hogy osszam az észt a világ felé, bár kétségtelen, hogy tenném szívesen, de még nincs itt az ideje :D
Sokkal inkább magamon csinálom végig... na de hogy? akkor egy kis komment még mellé:

Szóval ez az egész bennem úgy kezdődött, hogy  persze mint sok más ember életben volt egy kisebb nagyobb törés, amolyan fejbevágtak egy 200 nm-es palacsintasütővel, hogy hahóóó nagy hazugságban élsz kedvesem.
Szóval pár nap alatt minden ami engem körülvett éppen teljesen kicserélődött és megváltozott, de próbáltam nem a kardomba dőlni és mély depresszióba esni...

Így leültem és álmokat kezdtem gyártani... Mert voltak olyanok amiket nagyon akartam, de el sem tudtam képzelni, hogy fogom megcsinálni, hiszen totál más életet éltem, amiben csak álmodoztam egy másik élet felé. Szóval jött a FÜZET!!! (egy fontos momentum az életben) 
Szóval jött a füzet és az álmok, sorban ahogy eszembe jutottak, kisebbek-nagyobbak, valóságosak-lehetetlenek, de jöttek és még jönnek még.

Hogyan kell ezt megvalósítani? Háááát fogalmam sincs, csak hiszek benne, hogy igenis a saját szerencséd kovácsa vagy és nagyon sokat tudsz tenni azért, hogy boldog légy. Nem mindegy mit adsz, mert aszerint kapsz, nem mindegy mit gondolsz, hogy állsz hozzá a dolgokhoz, mert mindenre hatással van... De ezt meg kell tanulni, és én ezzel a bloggal fogom megtanulni ezt.

Az egyik nagy cél, hogy visszarángassam magam a szép angol beszédbe... Mivel már nem magyarokkal lakom, hanem külföldiekkel ez nyilván sokat dob a dolgon, de ennek ellenére összekötöm a kellemeset a hasznossal, így azt, hogy hogyan érjem el a vágyaim, hogyan tegyek értük és hogyan lesznek valóságosak mind angolul olvasom, és ide fordítom őket.

Szóval a blog ezért született, és ezért fog élni. 
Látom magam, hol leszek egy év múlva.. de ahhoz még nagyon sokat kell tennem.